We Heart Music interjú

Hallgasd meg Gerák Andreát, amint december utolsó vasárnapján Stockholmból beszélget Vu Nguyennel Minneapolisban, a We Heart Music Rádióban, és tudd meg:

– miért él egy magyar népdalénekes Svédországban?
– hogyan kezdett el Andrea énekelni?
– milyen fajta dalokat énekel, és kikkel?
– mit tervez a következő évre?
– bónusz: pár szó a fotózásról

Közvetlen link az interjúhoz
Vagy keresd meg a #038-os adást We Heart Music podcast oldalán!

– Itt Vu, a We Heart Music Rádióból, és a vonalban a jelenleg Svédországban élő Andrea Gerák – így mondod a neved?
– Igen, nagyon jó! Andrea Gerák.
– Viszont igazából magyar vagy.
– Igen, magyar. És magyarul úgy mondanád a nevem, hogy Gerák Andrea. Mert a magyarban pont fordítva van, valamilyen oknál fogva.
– Tudod, ez ugyanúgy van az én hazámban is, tehát az én nevem valójában Nguyen Daw(?) Vu, ami az igazi nevem, de mindenki Vunak szólít, úgyhogy…

(Vu beszél az új mikrofonról és felvevőről, majd zene: Nincsen a világon)

– Mesélnél nekem egy kicsit a hátteredről, és hogyan jutottál el odáig, hogy Svédországban köss ki?
– A második kérdést könnyebb megválaszolni: a férjem hozott ide. Svéd a srác, az utazásaim során találkoztunk, és így 3 éve Svédországban élek. Tulajdonképpen Magyarország és Svédország között, de leginkább Svédországban, 3 éve. Ez a rövid történet. A hátteremről pedig: mindig is énekeltem, nagyon-nagyon-nagyon kisgyerek korom óta. Felléptem a nagy óvodai rendezvényeken, ötéves koromban egy balettcsoporttal voltam színpadon, vagy valami, amire egy ötéves gyerek képes… Szóval, az éneklés és a tánc mindig kísérte az életemet. Több magyarországi néptáncegyüttesbe is bekerültem, aztán… nem is tudom, melyik évben… jópár évvel ezelőtt szólóénekesként léptem fel ezzel vagy azzal a zenekarral. Az első férjem szintén zenész volt, így az ő zenekarával énekeltem néhányszor, aztán egyre több fellépésem lett, rengeteget utaztam itt, Európában.
– Beszéljünk az utazásaidról! Úgy látszik, hogy egy csomó helyen jártál egész Európában, meg minden. Beszélnél egy kicsit erről? Mert azt hiszem, éppen most vettél részt egy magyar emberi jogi dologban – nem, egy svéd ifjúsági dologban…
– Igen, ez itt volt Svédországban, Stockholmban. Van egy Youth For Human Rights nevű nemzetközi szervezet, és a svédországi águk tartott egy gálát az Emberi Jogok napjára. Beszélt a ruandai nagykövet, felszólaltak az Amnesty Internationaltől, Szudánból, Tibetből, voltak zenészek, énekesek Venezuelából, Japánból, természetesen Svédországból, Ugandából, tehát eléggé nemzetközi volt. Én magyar cigány dalt énekeltem.

(zene: Madárka)

– Az anyagaid zöme valamilyen magyar népzene? Vagy játszottál már másfajta zenét is?

– Igen, az az alap, leginkább az az enyém. De szeretek énekelni és tanulni másféle népdalokat is, mint például éneklek egy kis írt, cigányt, törököt… Vagy, tudod, ezt a Rorogwelát a Salamon-szigetekről, ami jó messze van innen. Ezt egy negyvenes… vagy harmincas éveiben járó nőtől hallottam énekelni, és nagyon-nagyon-nagyon-nagyon sokszor meghallgattam. Nem a híres Deep Forest-változatból tanultam neg ezt a dalt, a Sweet Lullaby-ból, hanem az eredetit hallgattam. Szótagról szótagra írtam le a szöveget – hát, így tanultam meg. Egyszerűen imádom! Ez annyira… bár ez egy szomorú dal, mert arról szól, hogy az apa meghalt, tehát nemigen vidám, de én szeretem úgy énekelni, hogy az nyugtató legyen, tényleg ellazítson.

(zene: Rorogwela Sunset Mix)

– Néhány munkatársam említette, hogy nem tudtak rájönni, hány albumod van. Egy kis kutatástól eltekintve, én ezt nem így vettem észre. Három-négy albumod van, a legutóbbi egy zenekarral, amit úgy hívnak, hogy Barozda, igaz?

– Barozda, igen. Igen, Barozda. Igen, így van: három albumom jelent meg. Az első acapella magyar népdalok; ez egy régi felvétel, pontosan tízéves, de még mindig veszik a világ minden tájáról, a CD-t is, meg le is töltik a netről, iTunes, Napster, meg nem is tudom… Igen! Számomra ez tényleg bámulatos, néha valóban magam is meglepődöm, hogy ezek az icipici, igen egyszerű magyar népdalok, amiket senki sem ért… – nos, az embereknek tetszik. Tehát, ez az egyik, a Madárka, madárka. A második egy kicsit különbözik; ez zenével van. Az a címe, hogy Lonely Is The Bird…
– Hogy mondod ezt magyarul?
Árva az a madár. Igen, magyarul énekelek. Ezek szintén magyar népdalok, egy kissé feltuningolva modern feldolgozásokkal, úgymint szintetizátorok, zongora, gitár, vagy van egy pár közel-keleti hangszer. Több zenész működik közre. Az egyik Effi Shoshani Izraelből, aki rengeteg musicalt ír, ő egy elég nagy név az országában. A másik művészneve Cambridge 2003, Ángel Orós Spanyolországból, ő is televíziós zenét, filmzenét meg ilyesmit ír a hazájában. A másik kettő: José Aurélio Ferrández, ő több hangszeren játszik. Ő játssza ezeket a közel-keleti hangszereket: duduk, ney, egyebek. Az ütős pedig dominikai.

(zene: Ne aludj el – dance version)

– A harmadik album pedig a Barozdával készült, a Barozda zenekarral. Ők három magyar fickó, akik szintén itt, Svédországban élnek, körülbelül 20 éve, amikor – mondjuk így – el kellett menekülniük a romániai kommunista rendszerből. Szóval, ők erdélyiek, és hagyományos magyar népzenét játszunk a lemezen. Leginkább Erdélyből, de Magyarország más területeiről is.
– Oké, nagyszerű! A brit kritikusomat Ryannek hívják, és az interjú előtt nézegettük a zenei prioritásaidat, és azt mondta, hogy ő tényleg azt gondolja: a zenéd nagyon jó lehet valami olyasmihez, mint az Eurovíziós Dalfesztivál, ahol talán még képviselhetnéd is Magyarországot. Ami, szerintem, egy igazán jó dicséret, mert mindenki nézi az Eurovíziót…
– Ááá, köszönöm szépen az ötletet! Hát, most hazamegyek egy kis időre, otthon leszek pár hónapig, úgyhogy… majd meglátom.
– És van készülőben új anyagod, hamarosan jön ki új zenéd?
– Igen, kapcsolatban vagyok több zenésszel a világzenében is, és hagyományos magyar népzenében is. És a jövő évben sokat fogok fellépni. Amit imádok!

(zene: Szatmári csárdás)

– Kértem tőled, hogy küldj el egy dalt zárószámnak. Beszélnél erről a dalról, és miért ezt választottad?

– Igen; ez a harmadik albumról van, az Autentikus magyar népzene címűről. A dal Édes Gergelem. Ez magyar; Gergel egy fiúnak a neve. Egy lány énekel erről az édes srácról, mennyit szórakoztak együtt, amikor még egy kicsit fiatalabbak voltak, és hasonlók. Ez a mai Romániából való, egy olyan részről, ahol még mindig sok magyar él. Miért ezt választottam? Ez egy nagyon régi típusú dal, amilyen valószínűleg nem sokat hallunk manapság a rádióban, de azt hiszem, hogy még mindig mond valamit a ma emberének, már ha csak a hangulatát hallgatod.
– Rendben, Andrea Gerák, jó, hogy itt vagy velünk. Remélem, a jövőben többet is beszélhetünk! Köszönöm, hogy itt voltál a We Heart Music Rádióban, és… van-e bármi, amit szeretnél elmondani, mielőtt befejezzük?
– Igen, Vu! Köszönöm szépen, én is nagyon örülök, hogy itt lehettem! Átnéztem a különböző weboldalaitokat, podcastjaitokat, több adást is meghallgattam a rádiótokban, és nagyon örülök, hogy felfedezhetek olyan zenéket, amiket máshogy talán nem találnék meg, pedig igazán jó bandákat és előadókat találtam itt. És imádom a rádiótok nevét! Szóval, nagyon köszönöm!

(zene: Édes Gergelem)

Az interjú zenei része itt véget ér, következik egy kis ráadás:

– Szenvedélyes fotósnak is tűnsz – beszélnél egy kicsit erről?
– Ja! Mindig imádtam képeket nézegetni, meg azt is, amikor engem fényképeztek – tudod, amikor apámnak volta az a régi kis cucca, satöbbi -, de nekem soha nem volt saját fényképezőgépem, kivéve egyszer. Aztán 2 éve kaptam egy nagyon egyszerű mobiltelefont – igazából így lezdtem el fotózni! A fotóblogjaim bárkire benyomást tesznek, aki csak nézi őket, pedig csak egy mobiltelefon. De most van egy egyszerű digitális fényképezőgépem is. Ez annyira fantasztikus: egyszerűen tenni egy fotósétát, nem kell beszélnem senkivel, nem kell gondolnom semmire, egyetlen dolog, amit tennem kell: nézni, és amikor meglátok valamit, ami érdekes számomra, vagy azt gondolom, hogy jól nézne ki egy fotón, akkor lefényképezem. Lekapom.

Jegyzet: az interjúban az Árva az a madár album 2 zenésze nincs név szerint említve: Edgar Molina (ütőhangszerek) és Fekete-Kiss Sándor (szintetizátorok).

Bookmark and Share

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s