Ellopott pillanatok, fülbekúszó mondatok, múló, vagy egy életre megmaradó benyomások. Budapest. Közel húsz év külföld után újra itthon hosszabb ideig, az embernek talán valamivel fogékonyabbak az antennái az ilyen apró momentumokra. Pest azért csak Pest, na.
Kellemes olvasgatást, szórakozást, elgondolkodást, megbotránkozást…!
Burger King, hétfő koraeste. Nincsenek sokan, de azért két sorban álldogálnak. Menedzser, vagy hogy hívják itt a kisfőnököt, kikiabál a pultból:
– Attila, légy szíves! Tedd már le azt a szart, és gyere vissza!
Progresszív vendéglátás, 2019.
***
Udvarlási szertartás szombat este, a Nyugati aluljáróban, fiatalok menő sportcuccban. Csávó szép mozdulattal seggberúgja szerelmét:
– De most hova mész?
Csáje viszonozza az érzelemnyilvánítást, lábát kecses mozdulattal hódolója legfontosabb szerve felé irányozza:
– Hallgassál mán! Nem vagyok jó hangulatban.
Lovagja kitartóan teszi a szépet:
– Felhívlak, te marha!
***
Ez egy ilyen rugdosódós este: húsz perccel később az Eötvös téri villamosmegállóban négy diák preferálja ugyanezt a kommunikációs formát. Közben a fiúk a telón útvonalat terveznek.
– Autóval tizenkét perc… Bármelyik villamossal mehetünk…
Itt csak a kettes vilinger jár.
– Ja, ott járok egyetemre! – az igen jóvágású legény még vagány is hozzá, egyszál vékony pulcsiban a novemberi esőben. Élénken tanakodnak mind a négyen, vajon hogyan is jutnak el a célhoz.
-…
-…
– Ja, hova is megyünk?
– A Móriczra.
Eme sikeres megállapításhoz kábé öt percre volt szükségük…
***
Hétfő este háromnegyed tizenegy, loholok a Bajcsyn a Nyugati felé. Előzvén három fiatalembert (a kezükben lévő valami színes-cukros-alkoholos lötyi már nyilván nem az első), hasznos gasztrofizikai és -biológiai értekezésből tanulhatok:
-…mer’ ha forró vízzel olvasztod ki, akkor hirtelen fog felolvadni, és a jégkristályok…
– Na jóóó! Az Északi-sark meg a Mikulás… Mi lesz még? – nevetgél a másik.
-…úgyhogy lassan kell kiolvasztani a csirkét, hideg vízben…
– Na de ha forró vízbe tesszük fel, akkor hamarabb megfő, nem? Hát az a lényeg, nem? Hogy hamar megfőjön puhára. Mer’ ha hirtelen kell csirkét főzni, mondjuk, jön egy hölgyvendég, akkor nem várhatunk!
Előkerül egy másik, fontos konyhai trükk is:
– De különben, ha megfuttatjuk a csirkét, mielőtt levágjuk, akkor szép piros lesz a húsa, nem? A vértől. Vagy pont fehér, mert kifut belőle a vér? Hogy lesz finomabb? Megkergessük előtte?
***
Az év utolsó vasárnapja, Váci utca. Az előző esti, koldusos incidens után most máshol énekelek. Ugyan majdnem velem szemben tanyázik egy másik koldus, egy nagydarab öreg, de ő viszonylag békés. Koszos, torzonborz, két-három szatyor veszi körül, meg egy rakás eldobált szemét. Állandóan ott dekkol, szinte életvitel-szerűen (ami bezzeg nem bántja a közteresek szemét, csak az, ha valaki muzsikál), de ez a bácsi legalább csendes. Eszembe is jut, hogy van nálam egy zacskó pogi, pár szemet kiveszek belőle magamnak, a többit odaviszem neki.
– Jó estét! Kér egy kis pogácsát? Nagyon finom, tepertős, ha szereti.
Mohón kap utána az öreg.
– De ha rossz, rögtön megy a kukába!
Így, se köszönés, se megköszönés. Már-már visszahúznám tőle a zacskót, de késő, már az ő kezében van.
– Dehogyis! Csak nem dobunk ki ennivalót! Mondom, hogy finom. Jó étvágyat!
– De ha nem jó, kidobom! Kapta?
– Nem, vettem. Friss, ma sütötték egy kiváló cukrászdában. (Nem említem, hogy az Édeskében, nemigen mondana neki semmit. )
Kezd oszlatni az öreg kételye; egy pogácsát kivesz, odaveti a kutyájának.
– Nálam első a kutya. Tudja, mennyi mindent hoznak ide nekem állandóan?
“El tudom képzelni” – gondolom magamban -, “én viszont nem biztos, hogy ezután fogok bármit is…”
– Na, eszegessenek!
Megyek vissza, énekelni, hogy holnap is vehessek pogácsát, kiflit, almát, vagy valami mást.
Megköszönöm, ha valamit bedobsz a virtuális kalapomba
***
Vörösmarty tér, június eleji éjszaka, csáje a barátnőknek:
– Arra ébredtem fel, hogy teljesen éhenhaltam.
***
Vörösmarty tér, júniusi éjszaka, fiatal lány a barátainak:
– Idegen pasi részére alapvető követelmény, hogy ne nézzen rám.
***
Nyugati Pályaudvar, hétvégi éjszaka, elvágtatok egy pad mellett, gádzsó fűzi a gádzsit. Fiatalok, szépek, jólöltözöttek. Gádzsi kissé unottan, félrefordulva, de azért egy picit kacéran:
– Tudod, hogy én nem vagyok olyan lány.
Gádzsó igyekszik tartani a félölelést, és meggyőzően hangzani:
– És ha csak úgy simán leszopnál?
***
Péntek éjszaka, Nyugati Meki előtt fiatal férfiak köszönnek el egymástól: kézfogás, ölelés, puszi-puszi. A legmagasabb:
–Nem dolgoztam a múlt héten. Aludtam.
***
Váci utca, október utolsó estéje, tíz óra. Épp befejeztem az éneklést, teszem el a pénzt – nem volt valami nagyon jó menet, de belátom: a gyönyörű, főleg szerelmes népdalok nem igazán Halloween-barát műsor.
Mögöttem két nehézfiú megszakérti a Swarovski kirakatát. A mackósabbik az okosfej:
– Tudod, mi á legdraagaabb á sfárofszkibá? Á kő!
***
Váci utca, még viszonylag kellemes, őszi vasárnap este. Cigánykurva járkál fel-alá, nagy hangon telefonál, lóbálja a ridiküljét. Fekete bőrcuccos töltöttgalamb, szép piros, tűsarkú csizmában. A fél utca zeng tőle; csak egy-egy pillanatra halkul el, amikor leszólít egy potenciális kuncsaftot. Nincs sikere, de sebaj, legalább nyugodtan sztorizhat tovább.
-… Oszt engem meg elhagyott, bazdmeg, hallod? … Oszt elvette azt a néger nőt!
Később két kolléga barátnőjével tanácskozást tart a H&M előtt van az open air office traccshelyük, a Belváros újabb részletet tudhat meg az érdekfeszítő történetből:
– De ezt én már nem bírom, bazdmeg, hallod? Felhív, bazdmeg, oszt mondja: “Mi van, te fagyiskurva?”, hallod.
***
Szeptember utolsó péntek éjszakája, jó meleg, járda a Nyugati előtt. Sok turista nincsen már, de azért még mindig kapunk egy kis multikultit.
Középkorú, lepukkant alkesz ezt hozza a világ tudtára :
-… When I was younger.
Tíz méterrel odébb az ücsörgő, világítóléggömböt áruló, színes kötöttsapkás nyanyuskát lehajolva fűzi egy langaléta, hátizsákos, nála vagy egy huszassal fiatalabb alak, igen türelmes, szájbarágós hangsúllyal:
– V kakom jizikom ti gavaris?
***
Öt méterrel tovább előttem egy kapucnis mackós, első ránézésre a testi-szellemi fejlődésben nem túlságosan előrehaladott lány megy, a szuperszexi, bőrszerkó-tűsarkú-másfél kiló smink-póthaj összeállításban billegő testvérével. Kapucnis:
– Én most majd úgy ki fogok taccsolni…! Sminkes:
– Én meg bezabálni!
Bemegyünk a pályaudvarra, épp most mostak fel. Kapucnis:
– Mi vaaan? Esett az eső?
***
Pár héttel később ugyanott, a kötöttsapkás nyanyuska kitartóan árulja a világítós lufit a Nyugati előtt. (Nem tudom, mennyiért adja; a Váci utca környékén augusztus huszadikán kétezer-ötszázra húzták le ezzel az ünneplő magyar polgárokat meg a kíváncsi turistákat.)
Jó magas, bőrdzsekis faszi atyáskodik a nő fölött:
– De nem értem: azt mondod, eladtad a lakásodat. De akkor… akkor… akkor… akkor… Miért vagy az utcán???
***
***
Egy jó héttel később a lufiárus nyanyuska életének egy következő rejtélyén töprenghetünk. A meghatározhatatlan színű (ezt hívják talán hússzínűnek? vagy inkább piszkos levendulalila?) kötött sapkája távoli barátságban sincs az élénk kékes-zöldes ballonkabátjánk a színével, és a sem egymáshoz, sem a hölgy saját színeihez nem passzoló összeállítás majdnem ijesztően élettelenné teszi a fakó, sápadt, idősödő arcot.
A beszélgetőpartnert nem figyeltem meg, nem tudom, hősnőnk kinek önti ki lelki bánatát, barátnői tanácskérés formájában:
– De tényleg olyan ronda a pofám, vagy… vagy… vagy… vagy… vagy… vagy… vagy… Akkor most mi vaaan???
***
Nyugati tér, a néhány éve gyönyörűen megcsinált virágos, pihenőpados lépcső mostanra már leginkább csak gusztustalan hányadék: hajléktalanok, részegek, drogosok, csóró cigányok fészke – innen hol vannak a közeteresek, ezt hogy engedhetik???
Az alkeszbanda szálfatermetű vezére tekintélyt parancsoló hangon közli óhaját:
– Sört akarok inni! Most!
Alacsony, vézna, óvodásképű alattvalója hűséges pincsi-vigyorral lép közelebb, éppen hogy csak nem pitizik a mancsával. Hiába az erőfeszítés, máris csattan a Főnök könyörtelen hangja:
– Nem veled! – majd barátságosan odafordul egy kis öreghez, akinek úgy ránézésre az agysejtszáma fordítottan arányos az évei számával:
– Na mi van, öreg? Már megdöglesz?
***
Szombat este a Bajcsy-n, a biciklis sávban hajtom a rolleremet. Elsuhanok két lány mellett a járdán, szépen ki vannak rittyentve pasiszerzésre. Megtárgyalják a tapasztalatokat és a stratégiát:
– Tegnap milyen ártatlan életet csábítottál el egy kávéra?
***
December 23-a, Deák téri este. A zebránál két, húsz év körüli fiú tanácskozik, nézik az ájfónt nagy komolyan. A bölcsebbik felvilágosítja a másikat:
– De most karácsony van, hülye! Szilveszter majd harmincegyedikén lesz!
***
Már átröppentünk az újévbe, amikor is nem nagyon volt sok időm irkálni, emiatt: Forró teát az Andinak!
Illetve mostanában leginkább rollerrel járok (a tisztességes, lábbal hajtóssal, nem holmi flancos áramossal ám!), így kevésbé jutnak el és ragadnak meg a fülemben ilyen kis életdarabok, pláne a lejegyzés egy kissé macerás, de azért igyekszem megörökíteni eme fontos momentumokat.
***
Farsangfarka, péntek éjfél, Újlipótváros. Lefekvés előtt még egyszer kinyitom az ablakot, élvezem a friss pesti levegőt, nézem a csillagos eget, hallgatom a nyugodalmas éjszakát. Azaz…
Beszélgetés hallatszik valahonnan egy nyitott ablakból, az utcáról – nem tudni, ezekben az udvarokban ebben az elcsendesedett időszakban már minden visszhangzik, a legkisebb zaj is felerősödik. Gondolom is magamban, hogy miért nincsenek tekintettel másokra? Harmincs-negyvenes társaság lehet. Női hang:
– Azért készülj fel arra, hogy halálod után ki fognak exhumálni, és téged fognak majd mutogatni biológiaórákon!
Hangos beszéd megbocsátva.
***
— Gerák Andrea (szöveg, fotók)
*****Támogatnál? Online kalapozás (elegánsabban: crowdfunding)*****
Ha tetszenek a munkáim, és szeretnéd támogatni, többféleképpen megteheted. Igen hálásan megköszönöm, amire lehetőséged és hajlandóságod van. Szuperjó karmát is kapsz!
- Egy énekes számára természetesen a legjobb támogatás, ha fellépni hívják,
- Meghallgatják és letöltik a dalait.
- PayPal-on keresztül bármekkora összeget hálásan fogadok: andrea.gerak.music@gmail.com
- Bankszámla:
IBAN: HU46 120105320021373500100000
SWIFT: UBRTHUHBXXX
Raiffeisen Bank, Gerák Andrea
Előre is nagyon köszönök mindent!
— Gerák Andi
Gerák Andrea 