Rákműtét, tizenkét éve, ezen a napon. Megemlékezés, visszapillantás.
Ekkor már belém kúszott a kórság – aljas módon, hiszen nem látszik semmi:
Abban a karácsonyi-szilveszteri időszakban sok fellépésem volt itthon, például:
Pesten műtöttek a Szent István kórházban. Pontosan hat hét múlva visszarepültem Stockholmba, másnap újra színpadon énekeltem.
Fél év múlva Moldvába utaztam fesztiválra:
és néptáncos edzőtáborban voltam a Bartókkal, majd novemberben felléptem velük az 50. jubileumi gálán.
2018-ban pedig a 60 éves műsoron.
Azóta pedig itt voltam és vagyok:
Plusz közben elváltam, volt még egy nagy szerelmem, felnőtt a fiam, Apukám elment (80 évesen), a kedvenc nagynéném szintén, és sok barátom, ismerősöm, kollégám…
Az egészségem hál’ Istennek, remek, kiválóak a legutóbbi eredményeim – leszámítva a műtét szövődményeként visszamaradt krónikus lábdagadást (nyiroködéma), ami rengeteg testi-lelki energiát és időt elszív tőlem, valamint bizonyos fokig mozgáskorlátozottá és munkaképtelenné tesz, a látásomat, ami még tízéves koromban romlott el, a fogaim pedig teljeskörű restaurálásra szorulnak.
Rájöttem néhány dologra magamról és az életről, emberekről, kapcsolatokról, sokmindent megtanultam, kerestem, kutattam, kipróbáltam, megváltoztattam, alkalmaztam, elhagytam, eldobtam…
Megjelent jópár albumom és dalom, időnként színészkedtem egy kicsit (mint foglalkozás), van egy-két könyvnyi versem, egyéb írásom és még megíratlan történetem, néhány kiállításra való fotóm, egész tűrhetően megtanultam még két nyelvet az addigiak mellé, további négyet is elolvasgatok, és van egy hosszú-hosszú, folyamatosan bővülő listám arról, hogy mi mindent szeretnék még csinálni.
Sokat utaztam, Svédországból hazajöttem (az első pillanattól kezdve nem szerettem ott élni), 5 évig csavarogtam a Magyarország–Csehország–Ausztria háromszögben (az első pillanattól kezdve imádtam a cseheknél lenni), pár éve átléptem a B oldalra, és pár hónapja úgy döntöttem, hogy ideje végre itthon letelepedni, (valamennyire) normális életet élni. Már amennyire egy művészélet normálisnak mondható.
Kinéztem magamnak egy kis zugot, amire hosszú-hosszú idő után végre elmondhatom, hogy itt szeretnék élni, otthonra találni. Igaza volt Tamási Áronnak – vallja be most a világjáró.
Legfrissebb, pár órás helyzetjelentés, Szentendréről (smink: szempillafesték, színezett ajakápoló – szinte egyetlen szépségtitkom), a rollerem nem látszik a képen (rendesen hajtós, nem holmi elektromos ám!):
Ebben a pillanatban egy olyan kemény helyzetben vagyok, amitől sokakat a végső kétségbeesés fogna el (bővebben itt: Forró teát az Andinak!), de tele vagyok tervekkel, célokkal, álmokkal, kreativitással, és bízom benne, hogy minden a legjobban alakul.
Köszönöm, hogy itt vagyok, megvagyok.
És köszönök mindenkit, aki velem van.
— Gerák Andrea
Ui: Ha ismersz valakit, akinek esetleg segíthetnék egy-két egészségtippel, tapasztalattal, alul küldj üzenetet!
Olvasd el ezt is:
*****Támogatnál? Online kalapozás (elegánsabban: crowdfunding)*****
Ha tetszenek a munkáim, és szeretnéd támogatni, többféleképpen megteheted. Igen hálásan megköszönöm, amire lehetőséged és hajlandóságod van. Szuperjó karmát is kapsz!
- Egy énekes számára természetesen a legjobb támogatás, ha fellépni hívják,
- Meghallgatják és letöltik a dalait
- PayPal-on keresztül bármekkora összeget hálásan fogadok: andrea.gerak.music@gmail.com
- Bankszámla:
IBAN: HU46 120105320021373500100000
SWIFT: UBRTHUHBXXX
Raiffeisen Bank, Gerák Andrea
Előre is nagyon köszönök mindent!
Gerák Andrea 
Szeretnem, ha mindnyajunkkal megosztana az elmenyeit es tanacsai,hogy sokan tanulhassanak belole vonjuk le a kovetkezmenyt a tapasztalataibol Koszonjuk..Hala Istennek nincs problemam, csak szeretnem, ha mindnyajan okulnank belole.
KedvelésKedvelés
Kedves Magdolna, köszönöm, hogy írt, igyekszem összefoglalni és itt is megírni. Örülök, hogy egészséges!
KedvelésKedvelés