Pesti pillanatok – 4.

Ellopott pillanatok, fülbekúszó mondatok, múló, vagy egy életre megmaradó benyomások. Budapest. Közel húsz év külföld után újra itthon hosszabb ideig, az embernek talán valamivel fogékonyabbak az antennái az ilyen apró momentumokra. Pest azért csak Pest, na.
Kellemes olvasgatást, szórakozást, elgondolkodást, megbotránkozást…!

Pesti pillanatok – 1.

Pesti pillanatok – 2.

Pesti pillanatok – 3.

****

Koratavaszi vasárnap délután, Szent István körút. Fiatal, helyes arcú, jól szituált nő várja a buszt (vagy csak szimplán ácsorog a posta előtt), telefonál.

– Én most jelenleg morális válságban vagyok.

****

Márciusi teliholdas este, megyek lefelé a Várbusszal a Deák térre. Irritáló hangú, középkorú pasas telefonál, be nem áll a szája, miközben majszolom az éneklés utáni, jól megérdemelt túrórudimat:

– Fél kettőkor arra ébredtem, hogy egy tégla van keresztbe a hasamban… … a nagymamának is bélelzáródása volt.

****

Apropó, Túró Rudi!

Vasárnap este, Mammut Spar. Hosszú sor a pénztárnál, de végre sorra kerülök. Egy kis felvágott, fini abált szalonna, meg a két, obligát túrórudi. A pénzt már régen előkészítettem a markomban, ki is számoltam, hogy gyorsabban haladjunk – ilyenkor már mindenki menne haza.

– És a harmadik Rudi? – kérdezi az unott pénztárosnő.

– Milyen harmadik Rudi?

Mutatja a zsebemből kilógó üres papírt – és tényleg, azt elfelejtettem kidobni tegnapról. Mondom is neki:

– Ja, az még a tegnapi! Elfelejtettem kidobni a papírját.

Blokkja megvan? – úgy tűnik, igen sok ideje van a hölgynek, és rettentő fontos pozíciója van ilyenkor, vasárnap este 7 előtt.

– Nincs… de lehet, hogy még megvan, valahol itt a hátizsákom zsebében vagy az alján, megnézzem? Bár valószínű, hogy már kidobtam. – A hátizsákom annyira tele van, hogy örülök, ha majd bele tudom még szuszakolni azt a kéttenyérnyi kis kaját. A zsebemből kipotyog még az instant kávé üres zacskója is. Inkább a zsebem legyen tele szeméttel, mint hogy eldobjam, ha éppen nem látok szemetest a közelben, hát nem?

A pénztárosnő ezt nem így gondolja; őt a legkevésbé sem érdekli, hogy álldogál a sor, felsőbbrendű unalommal hívja a biztonsági őrt. Az idős úr rögtön ugrik, kapás van, végre hasznosíthatja magát. Megtárgyalják, hogy biztos megettem a harmadik túrórudit bent, a boltban. Hogy milyen emberek vannak!

Na igen. Ötvenévesen a Művésznő azzal égetné magát, hogy egy túrórudit lop a boltból, és ott, helyben meg is eszi, a biztonsági kamerák előtt…

Bevallom, egyetlen egyszer loptam egy csokit a barcikai Konzum ABC-ből, egy Vadász szeletet csórtunk el ketten, Eper barátnőmmel. Tizenkét évesek voltunk, egyszerű és egyszeri gyerekcsíny – kipróbáltuk, milyen is az, mi történik, ha észreveszik, vagy vajon elég ügyesek vagyunk-e, és nem bukunk le? Nem buktunk le: a múlt évezredben még nem voltak bekamerázva a vidéki üzletek, biztonsági őröknek álcázott idős emberek sem vigyázták árgus szemekkel, indiszkréten a vásárlók minden lépését. Emlékszem, egyszer, pár évvel később, egy másik barátnőmnek nyári munkát ajánlottak valahol: bolti leső.

Most, 2020. multi szupermarketében (ugye, ezt így hívják? sose tudom, melyik a hiper és melyik a szuper), ahol szinte mindig sokat kell sorbaállni, mert kevés pénztár van nyitva, Fontos Pénztárosnő kiadja a parancsot Fontos Biztonsági Őrnek, hogy hívja az üzletvezetőt. A sor közben áll, szépen növöget.

Azonnal jön is az üzletvezető hölgy, Fontosék egymás szavába vágva hangoztatják a vádat. Üzletvezető asszony egy gyors pillantással végigmér, majd meghozza az ítéletet:

Nem feltételezem róla. – Szalad is vissza az irodájába, dolgára. Lazán, sportosan, de tisztességesen vagyok felöltözve, a frizurám felkapott, drága fodrászt sejtet (saját két kacsóm, anyai örökség).

Pénztárosunk megsemmisítő pillantást vet a főnöknő hátára is meg rám is, majd végre kegyeskedik beütni a két, kettő, azaz 2 darab túrórudi, a felvágott meg a szalonna árát. Fizetek a pontos összeggel, majd én kérek elnézést az utánam állóktól, amiért várakozniuk kellett.

****

****

Egyébként valahogy így szól, amikor a Halászbástyán énekelek, ha már említettem:

Ez egy walesi dal; ennek a felvételnek külön története van – majd máskor.

Gerák Andrea (szöveg, fotók, videó)

****

Az előző részek, még egyszer:

Pesti pillanatok – 1.

Pesti pillanatok – 2.

Pesti pillanatok – 3.

****

Elbeszélések, történetek

Versek

További írásaim: szösszenetek, vélemények és egyebek

****

*****Támogatnál? Online kalapozás (elegánsabban: crowdfunding)*****
img_20191227_1239275173185341534166359.jpg
Váci utca, 2019. december. Ének az esőben. Vendégkönyvem és kis kekszesdobozom.

Ha tetszenek a munkáim, és szeretnéd támogatni, többféleképpen megteheted. Igen hálásan megköszönöm, amire lehetőséged és hajlandóságod van. Szuperjó karmát is kapsz! (Egy kis háttérinformáció: Forró teát az Andinak!)

  1. Egy énekes számára természetesen a legjobb támogatás, ha fellépni hívják,
  2. Meghallgatják és letöltik a dalait.
  3. PayPal-on keresztül bármekkora összeget hálásan fogadok (nem szükséges regisztrálni, kártyát is elfogad): PayPal.me/GerakAndrea
  4. Bankszámla:
    IBAN: HU46 120105320021373500100000
    SWIFT: UBRTHUHBXXX
    Raiffeisen Bank, Gerák Andrea

Előre is nagyon köszönöm!

Gerák Andi

IMG_20200224_162828 (2)

Kérés, kérdés, képfelhasználás, fellépés, egyéb együttműködés, rajongás, észrevétel, szerelmeslevél…:

+36303304237

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s