Az egyik jó dolog ebben a mostani felfordult állapotban, hogy ilyenkor több idő jut olvasni. Már aki szeret. Aprócska történet egy könyvvásárlásról, 2020. márciusából
Csütörtökön valakivel pont arról beszélgettünk, hogy az olvasás milyen kiváló időtöltés ebben a nagy bezárkózásban. (Az utókor kedvéért jegyzem meg: a COVID19 nevű, influenza-szerű tüneteket produkáló koronavírus miatt vészhelyzet van éppen Magyarországon, és világszerte eléggé megbolygatja a dolgokat ez a parányi kis micsoda.)
Mondom is az ismerősömnek, hogy igen, igen, gyakorlatilag egy élet nem lenne elég, mire az ember végigolvassa az interneten fellelhető összes irodalmi művet, de sem a szemem, sem a fejem, sem az általános egészségem nem bírja azt a sok számítógépezést, és különben is: én az igazi, nyomtatott könyveket szeretem. Már csak ilyen régimódi vagyok…
Van annak valami varázsa, ahogy az ember a kezébe vesz és kinyit egy papírból összefűzött-bekötött, sok-sokbetűs tárgyat, majd belefeledkezik. Arra az időre megváltozik a világ, körülöttünk és bennünk. És talán – vagy talán bizonyosan – a mi, belső változásunktól ezután a világ is megváltozik körülöttünk. Adok-kapok.
Hosszasan lehetne még filozofálgatni magáról az olvasásról, de most leginkább a legutóbbi könyvvásárlásomat szeretném elmesélni.
Csütörtök este, miután itt énekeltem egyet, a Szent István Bazilika előtt, egy kis rollerezés után hazafelé vitta az utam a szinte kihalt városban. A Nyugati téren alig hittem a szememnek, amikor ez a látvány fogadott, két nagy könyváruház közelségében:
Nyilván egy idős néni vagy bácsi egy kis pénzecskéért vacsorára kihozta kis vagyonkáját – gondoltam magamban, de körülnézve csak egy jólöltözött, telefonáló fiatalembert láttam a közelben.
Bár az is lehet, hogy valaki csak úgy, jótékonysági céllal rakta ki ide szépen a könyveket, azoknak, akiknek most éppen nem futja ilyen luxusra.
Mint például egy magamfajta, bohém lélek. Korábban a beszélgetésben az ismerősömnek azt is elmondtam, hogy mivel meghatározatlan ideig minden rendezvényt, fellépést lemondtak, és a járvány miatt már az utcán sem tudok énekelni, örülök, ha ennivalóra van pénzem. A könyvtárak is bezártak. Legutóbb sokkal több kötetet kellett volna kihoznom. De hát ki tudhatta előre?
Így aztán érdeklődéssel nézegettem a kínálatot – hiszen szellemi táplálékra is szükség van, és az aktuális kisregényemből már csak egy lefekvés előtti olvasásra való maradt.
A Nyomkereső!! Tinikorom egyik nagy élménye. Végülis másvalamit választottam. Még egyszer körülnéztem, hátha felbukkan az utcai könyvesbolt tulajdonosa, hogy megalkudjunk, majd – mivel senki nem jelentkezett – magam határoztam meg az árat, és fizettem:
Hazaérve szépen, alaposan lefertőtlenítettem a szerzett kincset, majd később, ezzel a vacsorával valóban be is fejeztem az előző olvasnivalómat.
Így aztán rendben van a világ.
— Gerák Andrea (szöveg, fotók)
U.i. 1. Ez a bejegyzés a Pesti pillanatok c. sorozat része is lehetne – itt a legutóbbi rész
U.i. 2. Ha szívesen meghallgatnád, mit is énekeltem aznap:
U.i. 3. Ha pedig szívesen hozzájárulnál a testi táplálékomhoz, szellemi táplálékért (írások, dalok, fotók, videók) cserébe:
*****Támogatnál? Online kalapozás (elegánsabban: crowdfunding)*****
Ha tetszenek a munkáim, és szeretnéd támogatni, többféleképpen megteheted. Igen hálásan megköszönöm, amire lehetőséged és hajlandóságod van. Szuperjó karmát is kapsz! (Egy kis háttérinformáció: Forró teát az Andinak!)
- Egy énekes számára természetesen a legjobb támogatás, ha fellépni hívják,
- Meghallgatják és letöltik a dalait.
- PayPal-on keresztül bármekkora összeget hálásan fogadok (nem szükséges regisztrálni, kártyát is elfogad): PayPal.me/GerakAndrea
- Bankszámla:
IBAN: HU46 120105320021373500100000
SWIFT: UBRTHUHBXXX
Raiffeisen Bank, Gerák Andrea
Előre is nagyon köszönöm!
— Gerák Andi
Kérés, kérdés, képfelhasználás, fellépés, egyéb együttműködés, rajongás, észrevétel, szerelmeslevél…:
+36303304237
****
További írásaim: szösszenetek, vélemények és egyebek
****
Gerák Andrea 