Fütty, csend és dal

Unnepelni sokfelekeppen lehet. Nemzeti unnepet is. Mi, magyarok, evente harom alkalommal is osszejohetunk, hogy viharos, kalandos, szerencses vagy szerencsetlen multunkra, hoseinkre es tetteikre emlekezzunk, arra, hogy akarmi is tortent az elmult evtizedek, evszazadok, evezredek alatt, meg mindig itt vagyunk a terkepen, ez a kicsi nep.

Talan vannak valakik, akik ennek bizonyos okok miatt nem nagyon orulnek, de azert mi meg mindig egy nemzet, egy nep vagyunk, meg ha elegge szetszorva is a vilagban. A mi furcsa, egyedulallo nyelvunkkel, szokasainkkal, gondolkodasmodunkkal, amit mas nepek fiai-lanyai gyakran nehezen tudnak megerteni – ha egyaltalan megertik.

Itt vagyunk az egyszer szivhezszoloan fajdalmas, maskor verpezsditoen fergeteges zenenkkel, dalainkkal, tancainkkal. A borainkkal, gulyasunkkal, halaszlenkkel, fozelekeinkkel, a kulfoldi izlelobimbok szamara felfoghatatlan kocsonyankkal, makostesztankkal és turorudinkkal.

Es itt vagyunk a szabadsagszeretetunkkel, meg azzal, hogy a tortenelem soran tobbszor bebizonyitottuk: a magyarok kepesek es hajlandok tenni is erte, osszefogni, ha veszely fenyegeti az orszagot. Sot, nem egyszer mi jatszottunk meghatarozo szerepet abban, hogy mas nepek, nemzetek is bekeben elhettek, elhetnek, tetteinkkel, kiallasunkkal mas orszagok fiait-lanyait is inspiraltuk. (Itt nyugodtan fogalmazhatnank jelen idoben is.)

Nem akarok itt nagyon omlengeni arrol, hogy micsoda szuper, kivalasztott nep vagyunk, viszont idonkent jo ezeket a tortenelmi pillanatokat es neveket feleleveniteni ahhoz, hogy a jelen zavarossagaban stabil pontokat talaljunk, es erot meritsunk a jovonk epitesehez.

Egy-egy nemzeti unnep eppen erre adna alkalmat: megallni egy pillanatra, elgondolkodni arrol, hogy honnan jottunk es merre tartunk, merre tartsunk, erot meritsunk a regebbi szep napokbol, eleink batorsagabol es bolcsessegebol.

Felretegyuk a mindennapi kicsinyes harcokat, askalodasokat, panaszkodasokat, es egyutt unnepeljunk.

VERS: A folyó

Nem kellenek hangzatos ilyen-olyan szervezetek, amelyeknek csak a neveben van benne, hogy egyutt, osszefogas, es egyeb, hasonloan szep szavak, amelyek uresnek es csalardnak bizonyulnak, hiszen a vezetoik es kovetoik gyakran epp ellensegeskedest, szethuzast keltenek, es hazudnak. Csak elhomalyositjak az unnepeinket.

Milyen unneples az, amikor autokat gyujtanak fel, kocsikat dontogetnek, gumibotozzak a tomeget, meg belelovetnek, maskor meg futtykoncertet rendeznek egy olyan unnepen, ahol tiszteletteljes kegyeletet kellene leroni azok elott, akik eletuket aldoztak Magyarorszag szabadsagaert? A csocselek csocselek, akarmelyik politikai parthoz tartozik.

Egyszeru velemenynyilvanitas a kifutyules” – mondjak az aktualis rendbontok, 2016-ban, otvenhat 60. evfordulojan.

Bevallom, nem tudok tul sokat arrol, hogy egeszen pontosan mi is zajlott 1956-ban – tegye fel a kezet, aki ismeri minden torteneset, osszefuggeset, az egesz folyamat teljes hatteret! A mi idonkben meg ellenforradalomkent tanultuk. Annyival viszont tisztaban vagyok, hogy a fiammal egykoru (sot, fiatalabb) diakok vere folyt, es rajtuk kivul idosek es gyerekek is haltak meg azert, mert igazszivu magyar fiatalok mertek kiallni azert, amiben hittek, ami viszont masoknak nem volt erdekukben.

Oktober 23-an orajuk emlekezunk, es ez nem “velemeny” kerdese!

Nem kell mindenkinek egyetertenie a mostani (mindenkori) miniszterelnokkel es kormannyal, meg az orszaggyulessel sem. Ennek kifejezesere viszont ezeregy mas mod van, mint az, hogy hosi halottak emleket meggyalazzuk.

Mikor lesz az, amikor oktober huszonharmadikan nyugodtan lehet gyujtani egy szal gyertyat? Mikor lesz az, amikor marcius tizenotodiken magyar ferfiak es nok egyutt eneklik a Kossuth-notat:

“Eljen a magyar szabadsag, eljen a haza!”?

Mert ez a sor lenne a nemzeti unnepeink lenyege. Ma, oktober 23-an is.

Mennyivel szebb lenne peldaul enekelni – errol hiresek vagyunk, ez meg talan benne van a verunkben… Mi mindig is enekeltunk, oromunkben, banatunkban, szerelemben, halalban, csataban.

Ha a szoveget nem tudjuk, daloljunk egyutt legalabb egy orokervenyu nanana-t, hogy tisztuljon a tudonk, az elmenk es a lelkunk! Hogy tisztabban unnepelhessunk.

(Ezt a bejegyzést 2016. október 23-án írtam egy ócska számítógépen, Karlovy Vary egyik könyvtárában, így az ékezetek hiánya – remélem – megbocsátható, és a mondanivaló talán ma is aktuális. Ma 2019. október 23. van.

Illetve egy évvel később, 2020. október 23-án tettem hozzá még néhány képet és linket.)

www.gerakandrea.com