Mondogatja nekem a Facebook: kezdjek el egy szülinapi pénzgyűjtő akciót. Jól van, íme!
Azt kérném tőled születésnapomra (január 15.), hogy hívj meg egy forró teára! Ez nagyban segítene, amikor ebben a téli hidegben az utcán énekelek. Tudtad vagy nem: mostanság leginkább kalapozással keresem a kenyeremet, hogy legyen tisztességes fedél a fejem fölött, ennivalóm és egyebem.
Igen, ez a helyzet: nincs hol laknom, turistaszállások hálótermeiben és hasonló helyeken alszom, két bőrönddel vándorolva, sokszor idegenekkel együtt (férfiakkal is, akik megbámulnak, amikor a beteg lábamat fáslizom, stb – el tudod ezt képzelni??? egy 52 éves nő, egy csodált művésznő), ami rettenetesen stresszes.
Átmeneti állapot, amíg egy kissé jobban beindul a szekér, miután hazaköltöztem húszévi vándorlásomból, és pár dolog nem egészen pontosan a terveim szerint alakult.
Sokat gondolkoztam azon, hogyan beszéljek erről nyilvánosan – egyáltalán beszéljek-e, hiszen milyen dolog már az, hogy a Művésznő az utcán kalapozik??? Sok rajongónak, ismerősömnek nyilván az az elképzelése, hogy mivel énekes vagyok, automatikusan dúskálok a milliókban, csupa csilli-villi, shopping, sztárfodrász, wellness és egyéb luxus az életem, a menedzsmentem mindent megcsinál helyettem, nekem a kisujjamat sem kell mozdítanom. (Ezt onnan tudom, hogy néha mondanak nekem ilyesmit, szó szerint.)
Micsoda illúziórombolás elárulni, hogy ez bizony nem így van…
Pedig nem így van. A dolog egyszerű: amikor egy zenész, énekes elkezdi a pályáját (vagy teljesen újrakezdi, mint az én esetemben), akkor eltelik egy kis idő, amíg csupán fellépésekből fenn tudja tartani magát. Viszont addig is kell valamit enni, sőt, lakni is valahol, bármilyen furcsán hangzik!
Én egy krónikus betegség miatt mást most nem nagyon tudok dolgozni, tehát maradt ez a klasszikus, régebben már bevált módszer: újra kiállok az utcára énekelni, és ha tetszik nekik, a jó emberek dobnak valamennyit a kalapomba piros kis kekszesdobozomba. A betegségemnek, persze, ez sem használ, sőt, iszonyatosan sok testi-lelki erőt elvesz tőlem az utcai éneklés már ebben a korban – de eddig még túléltem. Persze, vannak azért gyönyörű pillanatai is, de nem erre billen a mérleg nyelve.
Ezért aztán arra gondoltam, hogy ha idegenek, akik csupán arra az egy-két percre látnak-hallanak engem először és valószínűleg utoljára, ilyen rendesek, akkor azok a rajongóim, barátaim, követőim és más ismerőseim, akik már egy ideje (akár évek óta!) élvezik a dalaimat, fotóimat, videóimat, verseimet és egyéb írásaimat, remélhetőleg csak értékelik a munkámat annyira, hogy meghívjanak legalább egy teára, vagy mondjuk 1-2 Túró Rudira! Hát de nem? Ennyit azért már csak megérdemlek?! Vagy többet. Nna. 😊
Szóval, ha Te, kedves Olvasóm, Hallgatóm, Barátom, Ismerősöm, olvasván e sorokat, szívesen dobsz valamennyit a virtuális kis kekszesdobozomba, ahhoz fogsz általa hozzásegíteni, hogy ne a téli hidegben-esőben-hóban-fagyban az utcán, óriásira bedagadt, fájdogálós lábakkal ácsorogva, hangszálaimat koptatva, gyakran a legkülönbözőbb megaláztatásoknak kitéve, mínusz 80-as önbecsüléssel pazaroljam a művészi energiáimat, hanem inkább neked énekeljek, írjak, adjak szépségeket, alkossak, illetve azzal foglalkozhassak, hogy normális fellépéseket szervezhessek magamnak: színpadon, rendezvényeken, klubokban, stb, ahogy az egy énekesnőnek jár.
Pont most, január-február az az időszak, amikor az év legnagyobb részére tudnék lekötni fellépéseket fesztiválokra és egyéb rendezvényekre.
Rengeteg ötletem van koncertekre különböző produkciókkal, több lemeznyi illetve több könyvnyi anyagom, annyira jó lenne mindenkinek, ha inkább azokat csinálhatnám! Az Örök Optimista rózsásnak látja a jövőt – amint sikerül ebből az ördögi körből kitörnöm.
Van is egy pici faházikó a láthatáron, amit jó áron kibérelhetnék, hogy végre legyen egy külön kis zugom, egy valamennyire stabil helyem, ahol lakhatok. Ezt nagyon szeretném.
Tehát, kedves Barátom, segítesz? Meghívod Gerák Andrea művésznőt (azaz Gerák Andit, ha úgy ismersz jobban) egy teára? Nagyon-nagyon jól fog esni – pláne, hiszen most jön a születésnapom is.
Így:
A) Töltsd le a dalaimat annyiért, amennyiért szeretnéd: andreagerak.bandcamp.com
vagy
B) küldj valamennyit PayPal-on ide: andrea.gerak.music@gmail.com
vagy
C) Banki átutalással:
IBAN: HU46 120105320021373500100000
SWIFT: UBRTHUHBXXX
Raiffeisen Bank, Gerák Andrea
Nagyon szépen köszönöm, amire lehetőséged és hajlandóságod van!!! Szuper karmát is kapsz!
Természetesen azt is megértem, ha nagyon szeretnél segíteni, de a pénztárcádból most éppen még egy mekis teára való sem pottyan ki (tisztában vagyok vele, hogy különösen a karácsony utáni időszakban sok helyen szoros a nadrágszíj), vagy mondjuk, elvből nem adsz pénzbeli támogatást senkinek – akkor az is nagyon klassz, ha például ezt elküldöd olyan ismerőseidnek, akikről gondolod, hogy szeretnék a dalaimat és egyéb munkáimat, megosztod a fészbúkodon, beajánlasz valahová, ahol pont egy ilyen énekes lenne jó valamilyen eseményre.
Ezenkívül meg kell itt említenem, hogy végtelenül hálás vagyok azoknak a barátoknak, barátnőknek, ismerősöknek, akik tudják, hogy mi a helyzet, és más módokon támogattak-támogatnak: szállást ajánlanak fel, türelmesek a lakbérrel, meghívnak egy kávéra vagy egy ebédre, segítenek egy fuvarral, ruhát ajándékoznak… Nagy-nagy szeretetsugarak Nektek!
Itt van Gerák Andi civilben, rollerezés közben a Dunaparton:
Itt pedig Gerák Andrea művésznő, színpadon:
Kérés, kérdés, fellépés, egyéb együttműködés, rajongás, észrevétel, szerelmeslevél…:
+36303304237
Gerák Andrea 